A sor kígyózik a metró bejárat felé. Mindenki tudja a dolgát, bérletesek jobbra, bérlet nélküliek balra két sorba rendeződve. Gyorsan haladunk, valahogy olyan gördülékeny minden. A zsebemben előkészítve a három darab alumínium egyforintos, felmarkolom, és gyakorlott mozdulattal szórom be a kapu elején a nyílásba, és megyek is tovább.
A hatalmas csattanásokra fordulok hátra. Az egyik szerkezetnél egy idős nénike, a három méretes szatyrával bele gabalyodva a gonosz, két oldalról kicsapódó karokba. Mellette egy bliccelési szándékkal az előtte lévő utast szorosan követő fiatal srác fájdalmas arcát látom, ahogy rémülten a legkényesebb testrésze felé kap, és kizuhan üvöltve a feladatát elvégző brutális töksatu közül.
Utolsó kommentek