Retro kalandozások

Amíg a felnőttek a snapszert nyomták a parkokban, addig az ország szinte minden második gyerekének a zsebében ott figyelt a legendás autós zsuga.

 Talán az egyetlen kártyajáték amit története során soha senki nem játszott rendeltetés szerűen, a leírt szabályok szerint. 

Mégis valahogy mindenki egyformán tudta a kalóz verzió menetét: a lapok kiosztása után ábrával lefelé tartotta mindenki, és egyesével rakta az asztalra, árgus szemekkel figyelve a sebességi adatokat.

 Ugyanis ez volt az első szempont, a gyorsabb visz mindent. De ha netán a felső sarokban egyezett két felségjelzés, mondjuk két KGST besorolás, jöhetett az izgalom: a csata! Ezt még lehetett fokozni azzal, ha még a sebesség is azonos volt, akkor jött a csúcspont: a hatos csata! Mindenki tette be a három, vagy hat lapot, és újra egyeztetés, ezúttal a lóerő adat volt a mérvadó. Az erősebb mindent vitt! És itt lehetett bosszankodni, hogy pakoltuk be a játékon kívüli, jobbnál jobb versenygépeket, amiket az ellen kezére adtunk annak tudatában, hogy a mi viszonyító lapunk egy rozzant Wartburg....

Aztán itt volt még a lapok királya, a joker, ami minden körülmények között nyerő volt, mivel semmi épkézláb adatot nem közöltek róla, hát kényszerből, az Apal Corsa! A játékot az nyerte, aki a végén a paklit birtokolta. 

Sok sok játszma zajlott le a remek és egyszerű játékkal az iskolai szünetekben, a világ legjobb elfoglaltsága volt tanulás helyett....