Retro kalandozások

Leírás:

A nyolcvanas évek végéig az autóvásárlás gyakorlatilag egyet jelentett a Merkurral - no meg a hosszú várakozással. Ahogy a szocializmusban szinte mindent, az új gépkocsik értékesítését is állami vállalat végezte, a gazdasági berendezkedés adta szűk keretek között.

A listás előjegyezést 1959-ben vezették be, bár a várakozás a viszonylag csekély kereslet miatt ekkor még nem volt jelentős. Az értékesítést 1962-ben átvette a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár-nagykereskedelmi Vállalat, ám hamar kiderült, hogy a feladat külön céget igényel. A következő esztendőben létrehozták a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalatot, a behozatalt továbbra is a Mogürt intézte. Ekkoriban kezdett nőni a megrendelés és az átvétel közti idő.

Nos, valóban személyesen sikerült átélnünk a várva várt gépjárművünk átadását a csepeli legendás telephelyen. Egy vadonat új Lada 1500 S tulajdonba vételének időpontjával küldött értesítéssel a kézben érkeztünk a hatalmas ügyfél váróba, és a papírmunka elvégzése után izgatottan szemléltük a hatalmas portál üvegen át, ahogy az átadási csarnokban izgatott emberek lapogatják frissen átvett szerzeményeiket, 3-4 év várakozás után végre....

Aztán mikor sorra kerültünk, jött a nehéz kérdés: milyen színre vágyunk? Van raktáron piros, meg egyetlen darab tört fehér, csak az szállítás közben kicsit behorpadt, ha megfelel.Biztosra mentünk, hosszas tanakodás után hagytuk másnak a megviselt darabot. Aztán begurult a csoda, és izgatottan lapogattuk, nyitogattuk, kapcsolgattuk, rugóztattuk, spricceltettük, búgattuk mi is.....

Még egy újabb 2 óra papírmunka, rendszám (KV 25-32) és forgalmi beszerzése, és immár gurulhattunk is ki a telepen. A portás még kezünkbe nyomta az addig biztonságban tartott fogyó felszereléseket, mint szivargyújtó, elsősegélycsomag, háromszög, a másik kezével egy rutinos mozdulattal tüntetve el a jutalmul kapott ropogós százast....

Benzin persze csak annyi volt benne, amennyivel a kút 1 km-es körzetébe értünk, mintegy kedveskedve a vásárlóknak, hogy sokat ne kelljen tolni a verdát.

 Több mint 10 évig használtuk büszkén, jóban rosszban

kitartott mellettünk, soha nem hagyott cserben, a család

kedvence volt, és mindig szeretettel gondoltunk vissza a

csepeli egész napos programunkra.Ja és hogy mennyibe

került? Tokkal vonóval 163.500.- ft volt 2,3 km-rel az

órájában.....

Leírás:

Ár: 

  4,50 Ft

Gyártó: 

  Egri Dohánygyár

Gyártási idő: 

  1970-1993.

Kátrány: 23 mg, Nikotin: 1,2 mg

Eme blog szerkesztője ennek a legendás ciginek egyik példányának segítségével ismerkedett meg a dohányzás élvezetével, alig 6 esztendős korában. Hogy milyen élmények maradtak meg? Lábon kihordott heveny infarktus, 1 hétig tartó légzészavar, torok kaparással, sípoló tüdő, és egy tuti lebukás, mivel (rutintalanul) a zárt szobában követve el az eseményt, az éppen rá vigyázó, és életében nem dohányzó nagyszülő még órákkal utána is undorodva szagolta az égett krumplicefre-rothadt hal-lábszag-perzselt papír-olvadt bitumen összetételű fennmaradó illatanyagokat. A gyári munkások a Szimfónia megjelenéséig fogyasztották, utána lassan feledésbe is merült markáns termékünk, (eme blog szerkesztője is átszokott később a Szofira), csak egy egy fanatikus tartott ki mellette, annál is inkább, mivel egy esetleges körbe kínálásnál heves tiltakozás keretében, egyetlen saját használatra kivett szál veszteséggel tehette zsebre elégedetten pöfékelve....  

Leírás:

Amanda Lear  francia énekesnő, az 1970-es évek európai diszkókirálynője. Jellegzetesen mély, kissé férfias színezetű hangja miatt egy időben azt pletykálták róla, hogy valójában férfi. A '80-as évekre népszerűsége kissé megfakult, s ezzel összefüggésben gyakran lehetett hallani festőnői ambícióiról. (Egyszer még azt is nyilatkozta, hogy zárdába vonul.) Az énekléssel azonban soha nem hagyott fel. A '90-es években feltámadt nosztalgiahullám jegyében iránta is újra megnőtt az érdeklődés, de már lényegesen szűkebb rajongótábora van, mint egykoron. Túl a csúcson, több ízben járt Magyarországon is.

Aki akkoriban a közkedvelt (szórakozóhelyek híján) házibulikban megunhatatlanul szólt az orsós magnók szalagjairól, és akiről az egész ország tudni vélte hogy valójában fiú.....

Leírása:

1974- Rubik Ernő eleinte a 2×2×2-es kockát szerette volna megalkotni. Az első problémába akkor ütközött, amikor nem tudta, hogy hogyan lehetne úgy összeállítani ezt a kockát, hogy mind a három tengelye körül elforgatható legyen. Rubik először gumigyűrűkkel próbálta egymáshoz rögzíteni a kis kockákat, de ez így nem sikerült, mivel egy idő után a gumiszalagok elszakadtak, majd próbálkozott mágnesekkel is, de úgy meg könnyen szétesett a kocka, ezért a problémát úgy oldotta meg, hogy a kockaelemeket olyan alakúra faragta ki, hogy azok az alakjuknál fogva tartsák össze magukat. Később különböző színekkel jelölte meg az oldalakat, hogy jobban lássa, hogyan mozognak egymáshoz képest. Rubik Ernő – saját bevallása szerint – csak a végleges konstrukciós és formai kidolgozás után ismerte fel, hogy a kocka nemcsak a térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas (mivel ezért alkotta meg), hanem jó játék, és így értékesíthető is. A kocka színezésre Rubik Ernő külön gondot fordított; ezért a kocka szabványos színezése olyan, hogy átellenes (párhuzamos) oldalai a sárga komponensben különböznek; tehát így lesz a fehérből a vele átellenes sárga, a pirosból a narancssárga, a kékből a zöld. Sikerét leginkább annak köszönheti, hogy 3 dimenziós, és akárhogy is mozgatjuk, a játék egy darabban marad.

Forrás: Wikipedia

Nos, annak idején mi is izgatottan vettük kézbe, hiszen mindenkinek volt, így hát nekünk is kellett! Persze soha az életben nem sikerült "hivatalosan" kirakni. A sikertelen próbálkozások után jöhetett a két trükk: a matricákat átragasztgatni, vagy amit nagyon szerettünk: szétpattintottuk a kis kockákat, és amennyiben megtaláltuk a szétrobbanó összes darabot, újra összeraktuk, immár a színek szerint. Arra emlékszem, az utolsó darabot roppant nehéz volt bepajszerolni..... Aztán innen már könnyen ment a pepita alakzat kiforgatása. 
A frissen vásároltakat meg lehetett ismerni a nyöszörgő, nehézkes hangjáról, a profik pedig szinte egy újjal pörgették a sorokat. Leejtés esetén atomjaira hullott szét. Nagyon szerettük, igaz, pár hónap alatt elkopott a varázsa, és ment a polcra a többi kacat mellé.....

A kocka kapcsán számos világrekord is született, és a mai napig a reneszánszát éli, főleg külföldön sikeres manapság is.